A sulyom (Trapa natans), a Tisza-tó jellegzetes növénye, amit gyakran vízidiónak, vagy vízigesztenyének is neveznek. Ez a lágyszárú, egyéves vízinövény, mely a lassú folyású vizekben, holtágakban, torkolatokban érzi jól magát, napjainkban már védett növény, gyűjtése engedélyhez kötött.
Látszólag némi ellentmondás rejlik abban, hogy védettsége ellenére ritkítással védekeznek a túlszaporodás ellen, de ennek is megvan a magyarázata, méghozzá ökológiai szempontból.
Annak ellenére, hogy a Tisza-tavon több hektárnyi területet borít be a növény, Európa-szerte már alig fellelhető, szinte teljesen kipusztult az elmúlt 100 év alatt. A növény éppen a kipusztulás veszélye miatt élvez védettséget.
Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a sulyom által borított területeken az intenzív terjedése miatt ritkítsák, amivel megakadályozzák a túlszaporodását, ezáltal a növény- és állatvilág egyensúlyának felbomlását.
A sulyom szerepe az ökoszisztémában
A sulyom fontos szerepet játszik a Tisza-tó ökoszisztémájában. Közvetlenül, vagy közvetve gyakorlatilag az egész Tisza-tavi növény- és állatvilágot befolyásolja. Lássunk néhány példát, hogy milyen hatása van az ökoszisztémára:
- Élőhely: az úszólevelek a víz felszínén élőhelyet biztosítanak a vízi rovaroknak és más apró állatoknak. A gyökereik menedéket nyújtanak a vízi gerincteleneknek, szárai között a halak is jól érzik magukat.
- Tápláléklánc: a vízisulyom termése táplálékként szolgál a Tisza-tavi állatvilág számos fajának.
- Vízminőség fenntartása: mint minden növény, a vízisulyom is fotoszintetizál, amely során elnyeli a szén-dioxidot és oxigént bocsát ki. Ez hozzájárul a víz oxigéntartalmának fenntartásához, amely létfontosságú a halak és más vízi lények számára.
- Árnyékol: a víz felszínét beborító levélszőnyeg védi a tó vizét, ezáltal a vízi növényeket és állatokat is a túlzott felmelegedéstől a meleg nyári napokon.
Bár a sulyom fontos szerepet játszik a Tisza-tó ökoszisztémájában, invazív fajként is ismert. Ha kontrollálatlanul terjed, elnyomhatja a helyi fajokat, csökkentheti a biodiverzitást és negatívan befolyásolhatja az ökoszisztémát.
A sulyom a szaporodása során összefüggő mezöket alkot a víz felszínén, aminek az a következménye, hogy a napfény teljesen elzáródik a víztől, így alatta az élet nagyjából el is pusztul. A sulyom képes elnyomni a helyi növényfajokat és teljesen megváltoztatni az ökoszisztémát.
Mindezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy amennyire jótékony hatása van az élővilágra, túlzott elszaporodása esetén annyira veszélyessé tud válni a növény- és állatvilágra egyaránt. Áldásos hatása hamar ártalmassá fordulhat.
A sulyom szabályozása
A sulyom szabályozása a Tisza-tavon abból áll, hogy a sulyommezőkbe járatokat kaszálnak, mellyel biztosítják, hogy a növény- és állatvilágnak szükséges fény zavartalanul bejusson a víz alá. Ezzel elősegítik az ökológiai egyensúly fennmaradását. Évente mintegy 800 hektárnyi területet tisztítanak meg a sulyomtól.
Turizmus szempontjából különösen fontos a szabadvízi strandok sulyomtalanítása, hisz a termés tüskéi komoly sérülést okoznak, ha a fürdőzők belelépnek.
A sulyom felépítése
- Gyökerek: a sulymok kezdetben az iszapban gyökerezve fejlődnek, később úszó telepekké, hínárrá válnak.
- Szár: sulyom 0,5 – 2 méteres szárral rendelkezik, amely a gyökeret a felszínen úszó levelekkel köti össze.
- Levelek: a felszíni úszólevelei rombusz alakúak, szélük fogazottan recézett, levélrózsát alkotnak a víz felszínén. A levelek 7-17 cm hosszú, hólyagszerűen felfújt levélnyelekkel kapcsolódnak a szárhoz. A felpuffadt levélnyelek segítik a növényt a víz felszínén maradni. A víz alatti leveleinek nincsenek tányérjai, csak fésűsen szeldelt, gyökérszerű nyúlványai. A víz alatti levelek hamar lehullanak, helyükön apró, fonalas gyökerek alakulnak ki, melyek a víz felszíne felé nyúlnak.
- Virágok: a júliusban és augusztusban nyíló, apró, fehér, kehelyszerű, általában négy szirmú virágok a levelek tövénél húzódnak meg. Megtermékenyülés után a levelek alá buknak, ahol elkezdenek a termések kifejlődni.
- Termés: a sulyom legjellegzetesebb része, melyek a víz alatt fejlődnek ki a levélkorona alatt. A 3-4 nagy tüskével rendelkező kemény héj alatt lapul meg a szív alakú, fehér mag. A sulyom szarvai a csészelevélekből alakulnak ki. A termés eleinte zöld, majd ahogy érik, egyre barnább, míg végül szinte fekete színű lesz. A sulyom külső héja eleinte puha, majd őszre teljesen megkeményedik.
Amikor a növény elkezd elpusztulni, akkor a szár ledobja magáról a terméseket és a leveleket, melyek lesüllyednek a fenékre és ebből egy korhadékréteg keletkezik. A termésekből fejlődnek ki a következő évben az új növények.
A sulyom csírázása
A növény csírázása nagyon különleges folyamat. A sulyomtermés az iszapban fekszik, amikor a mag elkezd csírázni. Először egy hosszú, keskeny csapgyökér jelenik meg, amely furcsa módon egyenesen felfelé nő. Ugyanakkor a sziklevelek és a szár a mag alján maradnak, így olyan, mintha az egész növény fejre állt volna.
A két sziklevél alakja és mérete nagyon különböző. Az egyiknek egy kb. 10 cm-es szára, és egy 2 cm hosszú vastag, húsos, szív alakú korongja van, míg a másiknak csak egy fél centiméteres pikkelye. Ahogy a sziklevelek közötti szárbimbó szárrá kezd nőni, a felfelé mutató csapgyökér elhal, és helyette a szár a fent leírt két oldalgyökeret fejleszti.
A sulyom termése
A sulyom, népies nevén istenliliom, vadmandula, vízidió, vízimogyoró, vízigesztenye, vízibogáncs. A „vízigesztenye” nevet azért kapta, mert a növény termése leginkább a gesztenye termésére emlékeztet. Többek szerint a sötétbarna vagy fekete héja alatti mag is gesztenyeízű.
A termés, amikor megérett, lehullik a növényről és a vízfenékre süllyed. Azonban ez nem jelenti a gyümölcs „végét”, csak a növény életciklusának következő szakaszát.
A termések a meder iszapjában telelnek, majd a következő évben új növények fejlődnek ki belőlük. A sulyom terméseinek jellegzetessége, hogy hosszú ideig életképesek maradnak a víz alatt, ez az egyik oka annak, hogy a növény a körülmények megváltozásakor is képes fennmaradni és terjeszkedni.
Az új növények általában tavasszal kezdenek növekedni, amikor a vízhőmérséklet elkezd emelkedni. Ezek a növények július-augusztusban virágoznak, majd ősszel termést hoznak, melyek a szárról leszakadva a meder aljára süllyednek, és ezzel az életciklus megismétlődött.
Hogyan gyűjtötték régen a sulyom termését?
A sulyom termését a meder aljáról, az iszapból kellett begyűjteni, ami nem volt egyszerű feladat. Birkaszőrt, vagy régi subát erősítettek egy hosszú rúdhoz, amit a meder alján húzgáltak. A sulyom tüskés termése beleakadt a szőrös anyagba, amelyről fa villák segítségével a parton lekaparták a termést.
A betakarítás szeptembertől október közepéig tartott, de gyakran még a tél beálltáig is gyűjtötték, amit felhasználásig a padláson tartottak szétterítve.
Sulyomból készült ételek
Régen a szegények eledelének tartották, amit főzve és sütve is fogyasztottak, de zsenge korában nyersen is megették. Mivel magas a keményítőtartalma, kiszárítva lisztté darálva is használták tésztákhoz, de akár kenyérhez is. A főtt sulymot zsírral és rozsliszttel keverve pogácsának is sütötték régen.
Halas ételek mellé sulyomból készült tejmártást is főztek, mely még a 80-as években is szerepelt néhány tiszai vendéglő étlapján. Napjainkra teljesen eltűnt az étrendünkből, aminek legfőbb oka a védetté nyilvánítás.
Sulyomcsokoládé
Abádszalókon Szabó István szakács, bonbonkészítő sulyomvelővel, illetve sulyompárlattal ízesíti az Egy csepp Tisza-tó nevű kézműves csokoládéját.
Sulyompálinka
A sulyompálinka egy különleges, helyi specialitás, amit a sulyom terméséből készítenek, többnyire almával keverve. A pálinka íze egyedi, gesztenyére emlékeztető, némi diós és mogyorós aromával. A sulyompálinka élvezete nemcsak az ízében, hanem a növény egyediségében is rejlik. Mivel a sulyom védett növény, a sulyompálinka készítése külön engedélyt igényel, így ez is fokozza a különlegességét.
Sulyom sör
A kézműves sörök készítője, a SIMA brewing, Fekete Kincs néven fejlesztette ki a különleges és egyedülálló sulyomsört, mely egy aranyló, karakteres, krémes Pale Ale-ben csillantja meg a sulyom édeskés, fűszeres ízjegyeit.
Sulyom a népigyógyászatban
A sulyom magját emésztési problémákra, leginkább székrekedésre használták.
